Új kihívások és régi hagyományok találkozása a XIV. Könnyűipari Szakmai Napon

A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) 2025. szeptember 17-én Budapesten rendezte meg a XIV. Könnyűipari Szakmai Napot.

A konferencia megnyitóján Telekes Gábor, a BDSZ elnöke köszöntötte a megjelenteket, hangsúlyozva: a könnyűipar dolgozói mindig is kiemelkedő szerepet vállaltak a magyar ipar történetében, és a szakszervezeti közösség a jövőben is erejét adja a dolgozóknak.

A nap házigazdája és moderátora Sulyokné Kruspán Rozália, a BDSZ könnyűipari alelnöke volt, aki végig figyelemmel kísérte és összefogta az előadásokat és hozzászólásokat.

A kis- és középvállalkozások lehetőségei a globális értékláncokban

Az első előadást Fleischer Judit, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Projektmenedzsment Irodájának nemzetközi projektmenedzsere tartotta, aki a nemrégiben bemutatott ValueFacturing SMEs Dekalógust ismertette. Az Európai Bizottság által támogatott projekt célja, hogy a kis- és középvállalkozások (KKV-k) ne csupán beszállítói, hanem alakítói is legyenek a globális értékláncoknak.

Az előadás középpontjában a tíz pontból álló ajánlás állt, amely iránytűként szolgálhat a magyar könnyűipari vállalkozások számára is.

1. Ismerd fel a saját szerepedet a globális értékláncban!
2. Kerüld el az „olcsó megoldások csapdáját”!
3. Építs társadalmi párbeszédre!
4. Használd ki a kollektív tárgyalások erejét!
5. Fektess be a készségek fejlesztésébe!
6. Tedd fenntarthatóvá a termelést!
7. Alakíts ki szövetségeket más KKV-kkal!
8. Kerüld a kizárólagos függést egy-egy nagy megrendelőtől!
9. Adj hangot a munkavállalói jólétnek!
10. Legyél proaktív az EU-s és nemzetközi szabályozások alakításában!

Fleischer Judit összegzésként hangsúlyozta: a magyar könnyűipar számára is kulcsfontosságú, hogy a vállalkozások ne elszenvedői, hanem alakítói legyenek a globális folyamatoknak – ehhez pedig az összefogás, a párbeszéd és az innováció a legfontosabb eszköz.

Zsugorodás és feljebb lépés a magyar könnyűiparban

A második előadást Dr. Molnár Ernő, a Debreceni Egyetem docense tartotta, aki a magyar könnyűipar állapotát és kilátásait elemezte. Részletes statisztikai adatokkal mutatta be, hogyan alakult az iparág termelési volumene, exportteljesítménye és foglalkoztatottsága az elmúlt évtizedekben. A 90-es évek elején még több mint 200 ezer munkavállaló dolgozott a magyar könnyűiparban, mára ez a szám a töredékére esett vissza.

Dr. Molnár Ernő kiemelte az offshoring és reshoring folyamatokat. Rámutatott, hogy a szektor hosszú ideje zsugorodó pályán mozog, ugyanakkor vannak alágazatok és térségek, ahol a feljebb lépés jelei figyelhetők meg. A gyártás külföldre telepítése (offshoring) után most egyre inkább teret nyer a visszatelepítés (reshoring), amelyet a növekvő költségek, a fenntarthatósági szempontok és a rugalmasság iránti igény ösztönöznek.

Az olcsóbb munkaerő miatt a 2000-es években tömegesen vitték ki a gyártást Délkelet-Ázsiába, ám a növekvő szállítási költségek, a hosszú ellátási láncok bizonytalansága és a fenntarthatósági elvárások miatt most egyre több megrendelő keres közelebbi, megbízhatóbb beszállítókat. Ez új lehetőséget nyit a magyar vállalkozások előtt.

Ugyanakkor a kihívások sem elhanyagolhatók: munkaerőhiány, technológiai lemaradás, valamint a bérek és munkakörülmények kérdése. Az előadó hangsúlyozta: ha a magyar könnyűipar képes lesz megtalálni a helyét a közép-európai régióban, akkor hosszú távon is stabil szereplő maradhat. A magyar könnyűipar erőssége a földrajzi közelség az uniós piacokhoz, valamint a kialakulóban lévő hazai márkák, amelyek új lehetőségeket kínálnak. Molnár kiemelte: a hosszú távú jövő záloga a munkaerő megtartása, az innovatív kapacitások erősítése és a munkavállalói juttatások javítása.

Ehhez azonban szükséges a szakszervezetek és a munkáltatók együttműködése, az innovatív technológiák bevezetése és a munkavállalói juttatások javítása.

A szőrmeipar túlélési stratégiái

A harmadik előadásban Dobos Emese, a Corvinus Egyetem doktorandusz hallgatója a hazai szőrmeipar helyzetéről számolt be. Előadásában először történeti áttekintést adott: Magyarország a 20. században, különösen a szocializmus évtizedeiben, a régió egyik meghatározó szőrmeipari központja volt. A 70–80-as években több tízezer ember talált munkát a prémfeldolgozásban és a szőrmevarrásban, a magyar termékek pedig jelentős exportcikknek számítottak.

A rendszerváltás után azonban a piac gyökeresen átalakult. Az olcsó import, a fogyasztói szokások változása, valamint az állatvédelmi mozgalmak megerősödése egyre inkább visszaszorította a keresletet. A nagy divatházak egymás után jelentették be, hogy nem használnak valódi szőrmét, sőt több ország jogszabályban is korlátozta a szőrmeforgalmazást.

A szőrmeipar mára marginális gazdasági szereplővé vált, ugyanakkor stabil foglalkoztatást biztosít. Az előadás kitért az állatvédelmi mozgalmak hatásaira, amelyek az utóbbi évtizedekben jelentős nyomást gyakoroltak az ágazatra.

Mindezek ellenére Magyarországon néhány vállalkozás fenn tudott maradni, amelyek három jól elkülöníthető stratégiával próbálják biztosítani működésüket:

1. Diverzifikáció és luxuspiaci bérmunka – filmipari és prémium márkás együttműködések.
2. Nemzetközi kereskedői szerep – stabil exportpiacokkal és aukciós jelenléttel.
3. Speciális prémium termékek – niche piacokra épülő, magas árkategóriájú termelés.

Dobos Emese előadásában arra is kitért, hogy a szőrmeipar túlélését nem csupán a piaci kereslet befolyásolja, hanem az etikai és társadalmi megítélés is. Míg a közvélemény egyre inkább a szintetikus helyettesítőket támogatja, a szakma képviselői hangsúlyozzák: a természetes szőrme – ha fenntartható forrásból származik – környezetkímélőbb lehet, mint a kőolaj-alapú műszálas anyagok. Az előadó rámutatott: a szőrmeiparban a „feljebb lépés” sokszor nem tudatos növekedési stratégia, hanem kényszerű alkalmazkodás eredménye. A túlélés, a jövő kulcsa az alkalmazkodóképesség, a piaci rések kihasználása és az iparági összefogás.

120 éves a Textilipari Szakszervezet

A nap ünnepi zárásaként Dr. Lux Judit professor emerita idézte fel a Textilipari Szakszervezet 120 éves történetét, majd Keleti Tamás, a Textilipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára szólt a jelenről és a jövőről.

Lux Judit előadásából kirajzolódott, hogyan alakult a textilipar és a textilmunkások szervezkedése a 19. század végétől: a hosszú munkaidők és alacsony bérek ellen szerveződő munkások a segélyegyletektől jutottak el a szakszervezeti mozgalomig. A kollektív szerződések, a munkásvédő törvények és a szociális juttatások története világosan mutatta: a szolidaritás és a közösségi összefogás mindig erősebbé tette a dolgozókat.

Keleti Tamás kiemelte: a mai textilipari dolgozók számára a digitalizáció, a fenntarthatóság és a munkahelybiztonság kihívásai állnak az előtérben, de a szakszervezetek szerepe ma is ugyanaz: a tagok érdekeinek hatékony képviselete.

A XIV. Könnyűipari Szakmai Nap előadásai közös üzenetet hordoznak:

• a könnyűipar előtt álló kihívások összetettek, legyen szó globalizációról, állatvédelemről vagy munkaerőhiányról,
• a válaszokat csak összefogással, társadalmi párbeszéddel és szakmai fejlődéssel lehet megtalálni.

A rendezvény méltó módon kapcsolta össze a múlt értékeit a jövő lehetőségeivel – ünnepelve a 120 éves textilipari szakszervezeti hagyományt és irányt mutatva a következő évtizedekre.

Az eseményhez kapcsolódva a BDSZ székházának aulájában egy különleges textilipar-történeti kiállítás is megtekinthető, amely a múlt előtt tisztelegve mutatja be a magyar könnyűipar emlékeit, dokumentumait és relikviáit.

-TAT-

fotók: Benkő Tamás, Tóth Andrea

Telekes Gábor BDSZ elnök  nyitóbeszéde a hamarosan megjelenő Bányamunkás újságban lesz olvasható.