Beszélgetés Kovács Jánossal, a MVM Mátrai Energia Zrt BDSZ titkárával
- Elég régen veszel részt a BDSZ munkájában ahhoz, hogy be kellene téged mutatni olvasóinknak, de talán nem ismert minden apró részlet a szakmai, szakszervezeti múltadból, ezért indokolt a kérésem: beszélj néhány mondatban arról, hogy miként kezdődött találkozásod a bányászattal, illetve a szakszervezeti mozgalommal.
- 1978-ban kezdtem a szakmunkás tanulmányaimat a 215-ös számú szakmunkásképző intézetben, Vörösmajorban, mint hegesztő. A Mátrai Szénbányák ecsédi külfejtéses üzeménél voltam szerződéses tanuló, szakmai gyakorlaton. 1979-ben a Szakma Kiváló Tanulója versenyen indultam, s a harmadik helyen végeztem. 1980-ban tettem szakmunkásvizsgát, s a Mátrai Szénbányák Külfejtéses Bányaüzemében a kotrószerelő műhelyben helyezkedtem el, mint hegesztő. Közben – mivel erre felkértek - a cellagyártásnál is kipróbáltam magam. A Paksi Atomerőműhöz gyártottuk a cellákat. Rá két évre hegesztő minősítést szereztem Dunaújvárosban. 1987-ig dolgoztam Ecséden, onnan, elsősorban a jobb kereseti lehetőség reményében – ma már úgy értékelem, hogy sajnos – elmentem egy pesti kft-hez, ahol a mátravidéki erőművet bontottuk. Végül, 1991-ben, mégis Visontabányán kötöttem ki. A hibaelhárító műhelyben dolgoztam hegesztőként. Akkor még együtt volt a hibaelhárítás a rukkolórészleggel, s én sokat besegítettem nekik oxigénezni, így utóbb át is kerültem ahhoz a részleghez.
- Hogyan alakult a szakszervezeti pályád?
- 1995-ben lettem szakszervezeti bizalmi, a rukkolórészlegnél, majd 2002-ben a 2-es szak főbizalmijává választottak. Utána üzemi tanácstag és központi üzemi tanácstag lettem. Közben gépmesterré neveztek ki a rukkoló részlegnél. 2010-ben, miután megnyertem a főbizalmi választást, a kollégák javaslatára elindultam a Visonta bányai szakszervezeti titkári választáson, ahol több jelölt közül a küldöttek nekem szavaztak bizalmat. Ezt a pozíciót - amelyre 2015-ben újraválasztottak - jelenleg is betöltöm. Üzemi tanácselnök és központi üzemi tanácstag is vagyok. Tizenkét éve vagyok a BDSZ elnökségének tagja, s mintegy tíz éve a BDSZ bányászati segélyalap bizottság elnöke. 2021-ben volt a ME Zrt BDSZ középszervének vezetőségválasztása, azóta a titkári pozíciót – mivel az addigi titkár Pápis László, sajnálatos betegsége miatt, lemondott – én töltöm be. Két nagy alapszervezet tartozik ide, a bükkábrányi és a Visonta bányai.
- Menjünk vissza jó tíz évet az időben. Hány tulajdonosa volt ez alatt az idő alatt cégnek?
- Akkor az RWE egy német energiacég volt a tulajdonos. Nevezhetném ezt a korszakot „boldog békeidőknek” is, hiszen a cég helyzete konszolidált volt, nem kellett nagy gazdasági kihívásokkal szembenéznünk. Aztán úgy alakultak a dolgok, hogy ők jobbnak látták, ha kivonulnak a cégből. Ekkor úgy tudtuk magyar tulajdonba kerülünk, ami be is következett, Mészáros Lőrinc, ismert üzletember vette meg a ME Zrt-t. Aztán ő is túladott rajta, s most állami tulajdonban vagyunk, a Magyar Villamos Művek tulajdonában. Persze a tulajdonosváltások alkalmával mindig előállt egyfajta bizonytalanság, amely az emberekben rossz érzéseket keltett, hiszen felröppentek hírek, hogy az egyik bányaüzemet megszűntetik, s egybányás művelésre térünk át, ami, mondanom sem kell, a tömeges elbocsátás képét vetítette elénk. Szerencsére ez a veszély, ami a jelent illeti, elmúlt, mert a kétbányás művelés mellett döntöttek, igaz hogy csökkentett termeléssel számoltak, aminek mi nem örültünk, mivel más munkarend lett kialakítva, aminek a következménye 30% pótlék csökkenést eredményezett. Az akkori információnk, hogy 2025-ig mind a két bánya fog termelni. De azóta megjelent egy kormányrendelet is, amely szerint meg kell vizsgálni a két bánya – fokozott lignittermelés mellett – 2029-ig hogyan milyen feltételekkel tudna működni. Ezt jövő év júniusáig ki kell dolgozni. Az emberek körében nagy megnyugvást okozott a bejelentés, hiszen ez egy időre biztos munkahelyeket jelent a számukra. Ugyanakkor nehézséget okoz, hogy a foglalkoztatottak korát illetően mindkét telephelyen elöregedett a létszám. Fontos megjegyeznem, hogy 2012. január 1-vel megszűnt az úgynevezett „30 éves szakmai nyugdíj” lehetősége, amely alapján a külszínen dolgozók elmehettek nyugállományba. Most olyan dolgozóink vannak egyre többen, akik hatvanévesen is arra kényszerülnek, hogy nehéz fizikai munkát végezzenek, holott erre az egészségi állapotuk már nem teszi őket alkalmassá. Az erős igénybevételtől derék, hát, térdkárosodást szenvedtek, régen otthon lenne a helyük, de kényszerből, csökkent munkaerejüket kell használniuk. Nem mindegy, hogy a nyolcvankilós görgőt cserélni kell, akkor a harminc-harmincötéves, vagy a hatvan-hatvankét éves kolléga próbálkozik vele. Jogos az igény arra, hogy ezek az emberek valamilyen formában korábban mehessenek nyugdíjba. A szakszervezet a BDSZ országos testületeinek közreműködésével – dacára annak, hogy állandóan akadályokba ütközik – nem adja fel a harcot, hogy ez az akut probléma megoldódjon. Jelenleg a cég stabilan működik, de az 5:2-es munkarenddel sok jó szakember kollégánk elment, leszámolt, s az ő pótlásuk nem egyszerű dolog. Veszünk fel új kollégákat, de nekik se rutinjuk, se tapasztalatuk, se helyismeretük nincs, több idő kell ahhoz, hogy felvegyék a munka tempóját. Pillanatnyilag nincs ennél égetőbb probléma a két telephelyen.
- Mondj néhány szót a szakszervezeti struktúráról.
- A visontai és a bükkábrányi területen is működnek bizalmi csoportok. Minden területnek választott tisztségviselője van. A két bizalmitestület tagjai közül választanak tagokat a szűkített bizalmi küldött testületbe, ami a két telephelynek a munkavállalóiból áll. Ők alkotják a ME Zrt BDSZ középszerv testületét. A legfelső döntési szerv a bizalmi küldött testület. Ez 21 fő, melynek tagjai a MEK Kft, illetve a nyugdíjas kollégák képviselői is. Évente egyszer ülésezik, illetve szükség szerint, mert pl. amikor a bértárgyalás folyik, s a fejleményeknek megfelelően döntéseket kell hozni, akkor összehívjuk a testületet. Alulról felfelé születnek a döntések. A két telephely testületei döntenek első szinten, s a küldöttjeik ezt képviselik a középszerv testületében. Majd a középszervben megvitatott és kialakított közös álláspontot visszük tovább a bértárgyalásokra.
- A tulajdonosváltások milyen hatással voltak a Kollektív Szerződésre? Kellett e miatt módosítani?
- A KSZ-ünk jelenleg is élő, naprakész, ha szükséges, a felmerülő változásokat igyekszünk rögzíteni. Példaként hozom fel, hogy a munkáltató a létszámleépítéseknél a közös megegyezést szorgalmazta, de mi azt mondtuk, hogy mondjon fel, mert a kollektív megállapodásunk nagyon előnyösen szabályozza a munkavállalók számára a végkielégítés összegeit. A munkáltató úgy gondolta, hogy a Munka Törvénykönyve szerinti kifizetéseket alkalmazzák, ami persze sokkal kevesebb volt, mint a mi megállapodásunkban leírtak. Akinek 2012 előtt megkötött KSz-e van, arra az abban foglaltak az irányadóak, s mi ehhez tartjuk magunkat. Jelenleg is folyik egy peres eljárás ezzel kapcsolatban, mely a teljes támogatásunkat élvezi a sérelmet elszenvedő munkavállaló oldalán.
- A BDSZ deklaráltan fontos feladata a tagszervezés, a szakszervezeti létszám növelése, hiszen ez az érdekérvényesítés hatékonyságának az alapvetése. Ti – az előbbiekben elmondott nehézségek közepette -, milyen eredményeket tudtok felmutatni?
- Természetesen a taglétszám növelése a mi munkánknak is a középpontjában van. Nagy felelősség hárul e tekintetben a bizalmi kollégákra, akik a munkahelyeken közvetlen kapcsolatban állnak a kollégákkal. Speciális helyzet az, például, hogy több olyan régi kollégánk van, aki annak idején kilépett a szakszervezetből, mert vélt, vagy valós sérelem érte, ami miatt neheztel a helyi érdekképviseletre. Róluk sem szabad lemondanunk, ez nem intézhető el egy kézlegyintéssel. Nincs olyan sérelem, amit ne lehetne orvosolni. Velük le kell ülnünk egy tisztázó beszélgetésre, hogy megkeressük a közös megoldást a problémájukra, s hogy újra bizalommal legyenek irányunkban. Az ő megnyerésük fontos feladatunk. Ami az új belépőket illeti. Sajnos a szükségesnél többször találkozunk olyannal, aki egy-két hét után úgy dönt, hogy mégsem itt képzeli el a jövőjét, de volt olyan is, aki felvette a munkaruhát kiment a területre, körülnézett és már fordult is vissza. Na, az ilyenekkel nem tudunk mit kezdeni, mint jövendő taggal. Ezt elkerülendő, mi várunk egy-két hetet, az új belépőknél, s csak ezután keressük meg, beszélgetünk el vele, tájékoztatjuk a szakszervezet nyújtotta védelemről, lehetőségről, s megválaszoljuk a kérdéseit. Hagyunk időt arra, hogy átgondolja, s utána döntsön. Különben az 5:2-es munkarend következtében meginduló kilépési hullámot sikerült megállítanunk. A jelenlegi taglétszámunk négyszáz fő, s ezen felül a visontai alapszervezetbe belépett mintegy huszonhárom fővel a TOP-NET Kft, ez egy külső takarító cég. A szervezettségünk olyan hetvennyolc-nyolcvan százalékos. Mindent megteszünk azért, hogy a szakszervezet vonzó lehetőség legyen, s itt elsősorban az érdekegyeztetés során elért eredményeinkre gondolok, de igyekszünk minél többet adni a tagjainknak. Vannak olyan juttatások, amik az idén emelésre kerültek, s ennek fő oka az elszabadult infláció, az energia árak lakosságot sújtó drasztikus drágulása. Próbálunk ezeken a megnövekedett anyagi terheken enyhíteni. Tudjuk, hogy a probléma ezzel nem oldódik meg, de egy ilyen helyzetben bármilyen segítség jól jön, ha figyelembe vesszük, hogy a bérek sem verdesik a plafont. A bérszínvonal mértéke is ludas abban, hogy nem tudunk megtartani embereket, mert, ha azt mérlegelik, hogy ugyanezt a pénzt, kevesebb, könnyebb munkával máshol is megkereshetik, máris nem felénk billen a mérleg nyelve. A környékünkön számtalan olyan cég működik – felsorolni is sok -, ahol kedvezőbbek a munkakörülmények és a bérviszonyok.
- Ebben a meglehetősen kifeszített gazdasági helyzetben, megvannak a lehetőségeitek, eszközeitek arra a hagyományos szakszervezeti feladatra, amely a tagjaitok pihenését, szórakozását, kikapcsolódását szolgálja?
- Az eszközeink, lehetőségeink megvannak. Ha az üdültetést vesszük, van lehetőség a pihenésre Abádszalókon, és a Zsóri üdülőben is. Ez utóbbiról el kell mondanom, hogy egy nagy vihar jelentős károkat okozott, amit társadalmi munkával hoztunk helyre, de az is hozzátartozik, hogy az üdülő kihasználtsága nagyon csekély, így testületi ülésen is foglalkoztunk a jövőjével, s már az is felmerült, hogy értékesítjük, persze ha megfelelő árat kapunk érte. Le is bonthatnánk, hogy helyére egy korszerűbb, téliesített épületet húzzunk fel, de ami a cég működésének végső határidejét illeti, annyi időre már nem célszerű nagyobb összeget befektetni erre a célra. Ha itt bezárásra kerül sor, számolnunk kell azzal, hogy nem mindenki talál majd megfelelő munkát magának, s akkor ez az összeg az ő megsegítésükre fordítható. Visszatérve az üdültetésre, élni tudunk a BDSZ nyújtotta lehetőségekkel is, mint pl. Hajdúszoboszló, vagy éppen Balatonföldvár. A közelmúltig rendeztünk majálisokat is, szép számú résztvevővel, de mióta az 5:2-es munkarendben működünk, s így hétvégén is sokan dolgoznak, ezért le kellett mondanunk erről a rendezvényről. Az erre fordított összeget támogatásként adjuk tagjainknak, hogy más kulturális rendezvényre el tudjanak menni. Színházi előadásokra gyakran szerveztünk résztvevőket, s bár a Covid két éve alatt ez szünetelt, most felújítottuk ezt a hagyományt, a BDSZ középszerv égisze alatt százhúsz jegyet szereztünk a Turay Ida színházba, s mindkét alapszervezetünk képviselteti magát az előadáson. Jövőre – ha nem szól közbe olyan esemény, mint a vírusjárvány – még több színházlátogatást fogunk programba venni, mert azt tapasztaltuk, hogy erre nagy az igény. Ha a testületeinktől megkapjuk a támogatást akkor 2-3 napos külföldi kirándulást is szeretnék szervezni.
- A hagyományos bányászrendezvényeket – Bányásznap, Borbála Nap – gondolom, továbbra is megtartjátok.
- Ezek tradicionális ünnepek. Visontabánya Gyöngyösön, míg a Bükkábrányi üzem az ottani sportpályán rendezte és rendezi meg a Bányásznapot. Hozzá tartozik, hogy mintegy két éve a menedzsment úgy döntött, hogy társasági szinten rendezik meg, finanszírozzák, így mi részt veszünk, de nem szervezzük ezeket az eseményeket. A Visontai megemlékezés tavaly a Markazi tó partján, volt, az idén Visonta településen. Több kritika is elhangzott ezzel kapcsolatban, s összehasonlítva a gyöngyösi helyszínnel, az akkori, ottani programok kaptak több „szavazatot”. De ez már nem a mi kompetenciánk, mi örülünk annak, hogy még mindig van Bányásznap. Támogattuk a kollégákat, hogy a Bányásznapi rendezvényen a szakszervezet tagjaink gyermekei térítés mentesen legyennek vendégül látva. Magam részéről pedig mindent megfogok tenni, hogy a kollegákkal karöltve minél jobb eredmény érjünk el az évvégi és a jövő évi bértárgyalásokon. Természetesen ehhez minden tagunkra szükség van mert jó eredmény elérni csak együtt egységesen lehet.
- Köszönöm a beszélgetést!
Hámori István Péter
További cikkek a Bányamunkás oldalon a 2022. decemberi számban!
