A munkavállalók védelme a középpontban
Hogyan segíthetik a kollektív szerződések a munkavállalók biztonságát, és milyen támogatásra van szükségük a bányászoknak a gazdasági átalakulás idején? Ezekre a kérdésekre kerestünk gyakorlati válaszokat a BDSZ képviselőiként a 2026. október 8–10. között, Pozsony és Selmecbánya helyszínekkel megvalósult szlovákiai tanulmányúton. A szakmai program a „Kapacitás fejlesztés a BDSZ-nél” című, GINOP_PLUSZ-3.2.3-24-2024-00058 azonosító számú projekt keretében valósult meg.
A tanulmányút célja a külföldi tapasztalatok megismerése volt az ágazati kollektív szerződések és a minimálbér témájában, valamint olyan érdekvédelmi megoldások feltárása, amelyek a magyar szakszervezeti munkában is hasznosíthatók. A szakmai találkozókon a béralku és a szociális párbeszéd mellett hangsúlyos szerepet kapott a bányászat átalakulása, a munkahelyüket elvesztő dolgozók támogatása és a bányásztelepülések jövője.
Kollektív szerződések és szakszervezeti együttműködés
Pozsonyban a Szlovák Köztársaság Bányászati, Geológiai és Kőolajipari Dolgozóinak Szakszervezete (OZ PBGN SR), valamint a Szlovák Köztársaság Szakszervezeteinek Konföderációja (KOZ SR) vezetőivel és szakértőivel egyeztettünk.
Telekes Gábor, a BDSZ elnöke bemutatta a magyar szakszervezet történetét, szervezeti felépítését és érdekvédelmi tevékenységét. Kitért a bányaipari és könnyűipari munkavállalók helyzetére, a kő- és kavicsbányászat nehézségeire, valamint a nyugdíjasok érdekében végzett munkára is.
A megbeszélés egyik központi témája az ágazati kollektív szerződések szerepe volt. A BDSZ elnöke részletesen kifejtette:
- Megakadt ágazati tárgyalások: A BDSZ – mint bányász szakszervezet – a projekt indulását követő azonnali kezdeményezésére elindultak az egyeztetések a Magyar Bányászati Szövetséggel egy ágazati kollektív szerződés létrehozásáról. Több tárgyalási forduló után azonban a folyamat megrekedt, mivel a munkáltatói oldal kihátrált a megállapodásból.
- Hiányzó kormányzati cselekvési terv: A munkáltatók passzivitásának egyik fő oka, hogy a magyar kormány 2025-ben elmulasztotta elkészíteni az európai uniós minimálbér-irányelv hazai jogrendbe ültetéséhez szükséges cselekvési tervet (amely a medián bér 50%-át, az átlagbér 60%-át és a 80%-os kollektív szerződéses lefedettséget célozza meg). Ez a hiányosság hátráltatja a megállapodások megkötését, és az új kormány eddig nem vette napirendre a témát.
- A párbeszéd hiánya: Bár az új kormány ígéretet tett a szociális párbeszéd erősítésére, ennek gyakorlati jeleit egyelőre nem tapasztaljuk.
- Makrogazdasági háttér: Érintettük a magyar gazdaság elmúlt évekbeli teljesítményét, a Versenyszféra és a Kormány Konzultációs Fórumának (VKF) szerepét a minimálbér alakításában, valamint a minimálbér elterjedtségét a hazai cégeknél, amely elsősorban a KKV szektort terheli.
Ľudovít Michalovič, az OZ PBGN SR elnöke bemutatta a szlovák partnerszervezet működését.
Tájékoztatása szerint az alapszervezetek jelentős szerepet vállalnak a kollektív szerződések megkötésében, munkájukat pedig a központi szakszervezet szakmai támogatással segíti. A rendszerben a munkahelyi megállapodások mellett magasabb szintű kollektív szerződések is helyet kapnak. Az állami cégekre és a versenyszférára nincs eltérő szabályozás, ellentétben a magyar munka törvénykönyvével.
Elmondta tapasztalatait a szlovák barnaszén-kitermelés megszűnése miatti állapotokról, valamint arról, hogy a bányászat szinte teljesen megszűnt, és a bányaipar leépítésekor milyen módon segítették a dolgozókat. A szakszervezet közreműködésével maximum 7 éven át tartó kompenzációt, valamint méltányos végkielégítéseket biztosítottak az érintetteknek.
A résztvevők megosztották tapasztalataikat a tárgyalások menetéről, a megállapodások létrejöttét nehezítő körülményekről, valamint a közvetítés és a döntőbíráskodás szlovákiai gyakorlatát. A tapasztalatcsere lehetőséget adott a két ország megoldásainak összevetésére és a hazai érdekvédelmi munkában hasznosítható szempontok összegyűjtésére.
A magyar–szlovák tapasztalatcsere jelentőségét a kollektív szerződéses lefedettség adatai is alátámasztják. Az Eurofound 2026 szeptemberében közzétett, OECD-adatokra épülő összehasonlításában Magyarországon 20,4 százalékos, Szlovákiában 27,6 százalékos lefedettség szerepel. A magyar adat 2022-re, a szlovák 2024-re vonatkozik, ezért az összevetést ezzel a különbséggel együtt kell értelmezni.
Bár a szlovák arány magasabb, mindkét országban fontos feladat a kollektív szerződések védelmének szélesítése. Az uniós minimálbér-irányelv alapján a 80 százalék alatti lefedettségű tagállamoknak a kollektív tárgyalásokat támogató kereteket és a lefedettség fokozatos növelését szolgáló cselekvési tervet kell kialakítaniuk. A 80 százalék tehát intézkedési kötelezettséget kiváltó küszöb, nem azonnal teljesítendő eredményelőírás.
A BDSZ ágazati kollektív szerződésre irányuló kezdeményezése ezt a törekvést szolgálja: hogy minél több munkavállaló bérét és munkafeltételeit erősítsék közösen kialkudott garanciák.
A találkozón a fentiek miatt különösen fontossá vált annak áttekintése, milyen szakmai és intézményi megoldások segíthetik a kollektív alku eredményességét.
Béralku és a munkavállalói érdekek képviselete
A minimálbér meghatározásának gyakorlata és a szakszervezetek béralkuban betöltött szerepe szintén kiemelt figyelmet kapott.
Jozef Koľ, az OZ PBGN SR jogi tanácsadója ismertette a szlovák minimálbér-rendszer működését, a munkavállalói és munkáltatói oldal közötti egyeztetések jelentőségét, valamint a bérezés ágazati összefüggéseit. Információkat kaptunk arról, hogy Szlovákiában a minimálbér meghatározásának jogszabályi háttere elsősorban a munkavállalói és a munkáltatói oldal közvetlen, kétoldalú megállapodására épül. A folyamatot támogatja, hogy a területnek dedikált minisztériuma van (Munkaügyi Minisztérium), amely csak akkor lép a minimálbér megállapodás folyamatába, amikor a két fél közötti tárgyalások megakadnak, nem jön létre az egyezség. A szakszervezeti cél, hogy a minimálbér az átlagbér 60 %-a legyen.
A szlovák tapasztalatok értékeléséhez érdemes áttekinteni az elmúlt öt év változásait. Szlovákiában a havi bruttó minimálbér 2022 és 2026 között 646 euróról 915 euróra nőtt, ami 41,6 százalékos emelkedés.
2026-tól – ha a munkáltatók és a szakszervezetek nem állapodnak meg más összegben – a minimálbért a két évvel korábbi éves átlagbér 60 százalékában határozzák meg. Korábban ez az arány 57 százalék volt. Az idei 915 eurós minimálbért tehát a 2024-es, bruttó 1524 eurós átlagbérből számították, felfelé kerekítve.
Magyarországon a szlovák számítási módszerrel 2026-ban havi bruttó 388 080 forintos minimálbér adódna. Ez a jelenlegi, 322 800 forintos minimálbérnél 65 280 forinttal, azaz 20,2 százalékkal lenne magasabb, és a középfokú végzettséget vagy szakképzettséget igénylő munkakörökre érvényes, 373 200 forintos garantált bérminimumot is meghaladná.
Az uniós minimálbér-irányelv a bruttó mediánbér 60 százalékát és a bruttó átlagbér 50 százalékát említi lehetséges viszonyítási pontként. (A medián az a kereset, amelynél a dolgozók fele kevesebbet, fele többet kap.) A 2026. augusztusi magyar adatok alapján ezek havi bruttó 366 840, illetve 370 300 forintot jelentenének: mindkettő meghaladja a jelenlegi 322 800 forintos minimálbért, de valamivel elmarad a 373 200 forintos garantált bérminimumtól. Utóbbi azonban csak a megfelelő végzettséget igénylő munkakörökben jár. Az uniós arányok a minimálbér megfelelőségének értékelését segítik, nem jelentenek automatikusan kötelező bérösszeget.
A magyar és szlovák tapasztalatok összevetése során szó esett a szociális párbeszéd feltételeiről és a magyarországi Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumának szerepéről is. A megbeszélések fontos kérdése volt, hogyan lehet a munkavállalói szempontokat következetesen érvényesíteni a bérmegállapodásokban, és miként támogathatja ezt a felkészült szakszervezeti háttér.
A felek a fiatalok megszólításáról és a tagszervezés módszereiről is tapasztalatot cseréltek: hogyan tehető számukra kézzelfoghatóvá a szakszervezeti tagság értéke, és miként vonhatók be a közös érdekvédelmi munkába. Ehhez kapcsolódva szó esett a bányaipari szakképzésről és a szakmai utánpótlás biztosításáról is.
A könnyűipar helyzetét áttekintve hasonló nehézségek rajzolódtak ki a két országban: a versenyképesség jelentős mértékű romlása, az üzembezárások és a munkahelyek elvesztése egyaránt komoly kihívást jelent. A dolgozók megélhetésének védelme és az ágazati szaktudás megőrzése ezért közös érdekvédelmi feladat.
A BDSZ számára a szlovák tapasztalatok a hazai béralkukhoz és a tagszervezéshez is hasznos szempontokat adtak. A cél, hogy a felkészült érdekképviselet és az érdemi párbeszéd eredménye a dolgozók mindennapjaiban is megmutatkozzon: tisztességes bérekben, jobb munkafeltételekben és kiszámíthatóbb megélhetésben.
Igazságos átmenet: védelem a dolgozóknak
A szlovák barnaszén-kitermelés megszűnésének tapasztalatai különösen fontos témát jelentettek a BDSZ számára. A gazdasági és energetikai átalakulás ugyanis közvetlenül érinti a dolgozók megélhetését, családjaik biztonságát és a bányásztelepülések lehetőségeit.
A szlovák partnerek bemutatták, milyen intézkedésekkel segítették a bányászat leépítésében érintett munkavállalókat. Tájékoztatásuk szerint az alkalmazott megoldások között végkielégítések és – meghatározott feltételek mellett – akár hét éven át folyósított kompenzáció is szerepelt.
A tapasztalatcsere rámutatott a hosszabb távú támogatás jelentőségére. A munkahely elvesztése után az érintetteknek időre, kiszámítható jövedelemre, megfelelő képzési lehetőségekre és elérhető új munkára van szükségük. Az idősebb vagy egészségkárosodást szenvedett dolgozók helyzete pedig külön figyelmet igényel.
A széndioxid-kvóta hatása is megvitatásra került. Érdekes, hogy Szlovákiában inkább eladják a co2 kvótákat. Beszéltünk továbbá a kritikus nyersanyag stratégiák illeszkedéséről az európai kitermelési lehetőségekhez is.
A résztvevők az igazságos átmenetben vállalt szakszervezeti feladatokról, az európai kitermelőipari ágazati párbeszédről, valamint a klímapolitikai intézkedések foglalkoztatási hatásairól is egyeztettek. A BDSZ számára mindez a hazai bányaipari és energetikai munkavállalók érdekeinek képviseletéhez ad további szempontokat.
Selmecbánya: új lehetőségek a bányászati örökségre építve
Selmecbányán Nadežda Babiaková polgármester asszonnyal találkoztunk. A megbeszélés fő témája a bányászat visszaszorulásának települési és társadalmi következményei, a munkahelyüket elvesztő dolgozók szociális helyzete, valamint az új megélhetési lehetőségek megteremtése állt.
A bányák fokozatos kimerülése, majd a mélyművelésű ércbányászat 2001-es végleges leállítása mély gazdasági és szociális válságba sodorta Selmecbányát, amely korábban évszázadokon át szinte kizárólag a bányászatból élt. A város elveszítette elsődleges gazdasági motorját, ami súlyos társadalmi problémákat idézett elő.
A bányabezárások hatásai a városra:
- A bányák bezárása után bányászok és kiszolgáló munkások százai maradtak azonnal megélhetés nélkül. Mivel a régió elszigetelt, hegyvidéki területen fekszik, a helyi nehézipar kiesését nem tudták más gyárak kompenzálni. Ma sincsenek a városban nagy ipari vállalatok
- A munkalehetőségek megszűnése miatt a fiatalabb és szakképzett lakosság jelentős része elhagyta a várost, hogy nagyobb szlovákiai központokban vagy külföldön keressen munkát. Ez demográfiai visszaeséshez és a lakosság elöregedéséhez vezetett, ami mostanra javulni látszik, köszönhetően a turisztikai fejlesztéseknek
- A bányászat nem csupán munkahelyet, hanem életformát, kultúrát és erős közösségi kohéziót jelentett. A bányák leállásával a város elveszítette hagyományos létalapját.
A szociális problémák kezelése és a kiút:
- A krízis kezelésére a helyi önkormányzat, a szlovák állam és civil szervezetek együttesen igyekeztek megoldást találni, amelynek központjában a gazdaság szerkezetváltása állt.
- Az elbocsátott bányászok számára államilag támogatott szociális programokat és átképzéseket indítottak, hogy a nehéziparból az építőiparba, a szolgáltatásokba vagy a turizmusba tudjanak integrálódni.
- Az idős, a bányákban egészségkárosodást (például szilikózist) elszenvedett bányászok esetében az állam korengedményes nyugdíjjal és szociális járadékokkal igyekezett tompítani a megélhetési válságot.
- A legsikeresebb stratégia a kulturális és bányászati turizmus tudatos kiépítése lett. Mivel a város és környéke 1993-ban felkerült az UNESCO világörökségi listájára, a hangsúly a bányászati múlt megőrzésére és bemutatására tolódott át.
- A korábbi bányászati infrastruktúrát turisztikai célpontokká alakították. Létrehozták a Szlovák Bányamúzeumot, megnyitották a látogatók előtt a föld alatti tárnákat (pl. Bartolomej, Glanzenberg), és a mesterséges bányatavakat (tajcsokat) üdülőövezetté fejlesztették.
- Az identitás megőrzéséért és a turisták vonzásáért felélesztették a bányászhagyományokat, mint például az évente megrendezett, látványos Salamander-napok felvonulást.
Bár a szociális átmenet fájdalmas volt és évtizedekig tartott, Selmecbányának sikerült elkerülnie a tipikus „szellemvárossá” válást. A nehézipari központból Kelet-Közép-Európa egyik legvonzóbb és leglátványosabb történelmi-kulturális turisztikai központjává alakult át.
Ezek a tapasztalatok nagyon fontosak a mai magyar viszonyok kapcsán, a sajnálatos dekarbonizációs folyamatok miatt.
A város példája megmutatta, milyen mély változást jelent egy település életében a korábban meghatározó ágazat leépülése. A munkahelyek megszűnése a helyi gazdaság egészére hatással van, elvándorlást indíthat el, és a közösségek megtartó erejét is próbára teszi.
A találkozón elhangzottak szerint Selmecbányán a kulturális és bányászati örökségre épülő turizmus fontos szerepet kapott az új lehetőségek kialakításában. A bányászati emlékhelyek, a látogatható tárnák és a hagyományőrző rendezvények egyszerre szolgálják a múlt megőrzését és a város mai életét. A foglalkoztatásban a turizmus és a közigazgatás is jelentős szerepet tölt be.
A selmecbányai programot a bányamúzeum meglátogatása is gazdagította, ahol a résztvevők a térség bányászati örökségével és az egykori bányászok munkájával ismerkedhettek meg. A látogatás alkalmat adott annak felidézésére, hogy a bányászat évszázadokon át nemcsak megélhetést biztosított, hanem a település fejlődését, kultúráját és közösségi életét is meghatározta. A múzeum ezt az örökséget a fiatalabb nemzedékek számára is megismerhetővé teszi, továbbadva a szakma iránti tiszteletet és a bányászközösségek értékeit.
A látottak szorosan kapcsolódtak a tanulmányút szakmai kérdéseihez is: példát mutattak arra, hogyan kaphat új szerepet a bányászati múlt egy átalakuló város életében. Az emlékek megőrzése és bemutatása egyszerre erősítheti a helyiek kötődését, vonzhatja a látogatókat, és támogathatja a turizmusra épülő megélhetési lehetőségeket.
A selmecbányai tapasztalatok arra irányították a figyelmet, hogy egy bányásztelepülés jövőjét több terület összehangolt fejlesztésével lehet megalapozni. A munkahelyteremtés, az átképzés, a szociális támogatás és a helyi közösségek megerősítése egyaránt része ennek a feladatnak.
Közös örökség, élő kapcsolatok
A szakmai kérdések mellett a közös bányászati örökség is hangsúlyt kapott. Telekes Gábor felidézte Selmecbánya meghatározó szerepét a magyar bányászati és diákhagyományokban, amelyek ma is tovább élnek többek között Miskolcon és Sopronban.
A BDSZ számára a selmecbányai Salamander rendezvényein való részvétel a közös múlt és a mai kapcsolatok ápolását egyaránt jelenti. A találkozón szó esett Tatabánya és Selmecbánya testvérvárosi kapcsolatáról, valamint a fiatalok hagyományőrzésben betöltött szerepéről is.
Polgármester asszony megerősítette, hogy a városnak több magyar településsel is kiváló kapcsolatai vannak, amelynek alapja az egyetemek és a bányászat. A fiatalok jelentős számban vannak a településen, akik jelen vannak a bányász hagyományőrző rendezvényeken. A foglalkoztatottak jelentős része a közigazgatásban és a turizmusban dolgozik.
Selmecbánya több dologban is világelső volt, 1735-ben itt jött létre az ország legrégibb bányászati iskolája, 1762-ben (hivatalosan 1762/1770-ben) itt alapították meg a világ első Bányászati Akadémiáját, itt született a magyar bányászok körében elterjedt híres bányászhimnusz.
A bányászközösségek összetartozása olyan érték, amely a gazdasági változások idején is kapaszkodót adhat. Megőrzése ezért a települések jövőjének alakításában is fontos szerepet kaphat.
Hazai munkában hasznosítható tapasztalatok
A tanulmányút során a résztvevők közösen elemezték a megismert gyakorlatokat, a magyar és a szlovák bányászszakszervezetek előtt álló legfontosabb kihívásokat, a kollektív szerződéses tárgyalások állását, valamint a minimálbér-rendszerek működését.
A kollektív szerződéses tárgyalások szakmai támogatása, az alapszervezetek felkészítése, a munkavállalók hosszú távú védelme és a nemzetközi együttműködés egyaránt fontos tanulságot jelentett.
A tapasztalatcsere rávilágított arra, hogy míg Magyarországon a jogszabályi és kormányzati háttér hiányosságai jelenleg blokkolják az ágazati kollektív szerződések előrehaladását, addig Szlovákiában a bányászat megszűnése utáni időszakban a hangsúly a munkavállalók hosszú távú kompenzációjára és az alapszervezeti szintű béralkuk megerősítésére helyeződött át. Mindkét fél számára kulcsfontosságú az uniós bérirányelvek mentén történő érdekérvényesítés.
A BDSZ ezeket a tapasztalatokat a hazai érdekvédelmi munkában kívánja hasznosítani. A szlovákiai találkozók ehhez szakmai tudást és a további együttműködéshez személyes kapcsolatokat is adtak.
A tanulmányút legfontosabb üzenete: a gazdasági átalakulásról szóló döntésekben helyet kell kapniuk azoknak az embereknek és közösségeknek, akiknek a mindennapjait ezek a változások meghatározzák.
Jó szerencsét!
szerző:
Szabó Tibor
fotók:
Tóth Andrea T. , Benkő Tamás, Szabó Tibor
A tanulmányút a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete „Kapacitás fejlesztés a BDSZ-nél” című, GINOP_PLUSZ-3.2.3-24-2024-00058 azonosító számú projektjének keretében valósult meg. A projekt a Széchenyi Terv Plusz program keretében, az Európai Unió társfinanszírozásával valósul meg.
További információ: a BDSZ kapacitásfejlesztési projektjének honlapján.
