H-1068 Budapest, Városligeti fasor 46-48. - Telefon: (36-1) 322-1226 - Fax: (36-1) 342-1942
Várjuk levelét
A Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) életében a 2009-es év jelentős változást hozott. Hosszú tárgyalások, egyeztetések után a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete (RDSZ) és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete (TDSZ) tagsága kongresszusukon úgy döntött, hogy kezdeményezi a fúziójukat a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetével.
A BDSZ XXXI. Kongresszusára 2009. július 7-én került sor melyen a BDSZ kongresszusi küldöttei vettek részt. A küldöttek egyhangú döntéssel elfogadták a fúziós kezdeményezést és az alapszabályt (a honlapon olvasható). A szakszervezet új neve Bánya-, Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezete (a rövidítés változatlanul: BDSZ). Megválasztották az új vezetést. A szakszervezet elnöke Rabi Ferenc, a három alelnök: Varga Éva, Pápis László, és Csanádi József, reprezentálva a szakszervezet új tagsági összetételét.
A BDSZ XXXII. Kongresszusa - ezen már az új összetételű szakszervezet küldöttei vettek részt - megtárgyalta és elfogadta a szakszervezet 5 éves programját (itt olvasható).
A három szakszervezet története:
A BDSZ XXXI. Kongresszusára 2009. július 7-én került sor melyen a BDSZ kongresszusi küldöttei vettek részt. A küldöttek egyhangú döntéssel elfogadták a fúziós kezdeményezést és az alapszabályt (a honlapon olvasható). A szakszervezet új neve Bánya-, Energia és Ipari Dolgozók Szakszervezete (a rövidítés változatlanul: BDSZ). Megválasztották az új vezetést. A szakszervezet elnöke Rabi Ferenc, a három alelnök: Varga Éva, Pápis László, és Csanádi József, reprezentálva a szakszervezet új tagsági összetételét.
A BDSZ XXXII. Kongresszusa - ezen már az új összetételű szakszervezet küldöttei vettek részt - megtárgyalta és elfogadta a szakszervezet 5 éves programját (itt olvasható).
A három szakszervezet története:
VS/2009/0459
EU-Project: "Future of miners -The role of social partners - Climate change and their impact for employment in the mining industry"
15th November 2009-31st October 2010
EU-Project: "Future of miners -The role of social partners - Climate change and their impact for employment in the mining industry"
15th November 2009-31st October 2010
Dr. Katona Gábor, Rabi Ferenc és dr. Zoltay Ákos Bányásznap előtti beszélgetése megtekinthető a Duna Tv videótárában.
(a linkre kattintva a lap alján Műsorok/Váltó különkiadás/2009. 08. 26.) vagy az MSZOSZ honlapján
(a linkre kattintva a lap alján Műsorok/Váltó különkiadás/2009. 08. 26.) vagy az MSZOSZ honlapján
){kind=logo}
A Közlekedési-, Hírközlési,- és Energiaügyi Minisztérium 41.080,- Ft-ban állapította meg a 2010. évi nyugdíjas szénpénz járandóságot.
A hatályos rendelkezések értelmében nyugdíjasaink ezt adómentesen - úgy mint a nyugdíjat - (adóterhet nem viselő járandóságként) kapják kézhez, a korábbiaknak megfelelően.
A hatályos rendelkezések értelmében nyugdíjasaink ezt adómentesen - úgy mint a nyugdíjat - (adóterhet nem viselő járandóságként) kapják kézhez, a korábbiaknak megfelelően.
Lépésről lépésre - Szociális partnerek szerepe a hosszú távú Európai energiapolitikában
"Step by step" The role of social partners in the long-term European Energy policy.
"Step by step" The role of social partners in the long-term European Energy policy.
A Duna TV "Váltó Különkiadás" című műsorában Keleti Tamással és Tomor Jánossal a hazai ruhaipar helyzetéről folytatott beszélgetés tekinthető meg az alábbi linken
A Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezete (BDSZ) közel száz éves múltra visszatekintő érdekvédelmi szervezet. Az első lépés a megalakulás felé 1903-ban történt, a Magyarországi Bányamunkások I. Országos Konferenciájának összehívásával. 1913-ban megjelent a Bányamunkás lap és testvérlapja, a Bergarbeiter, amely már a szakszervezetszerű működés kezdetét jelentette.
A szakszervezet hivatalos bejegyzésére azonban csak 1918-ban került sor, amikor is a Magyar Királyi Belügyminiszter jóváhagyta a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének alapszabályát.
A szakszervezet - közismert nevén - a bányászszakszervezet hivatalos elnevezése többször is változott az elmúlt évtizedek során, szerepe és küldetése azonban változatlan maradt, a bányamunkások érdekeinek védelme és képviselete. A bányászszakszervezet története során mindig példamutató egységéről, szolidaritásáról, akcióképességéről volt híres. Negyven év után Magyarországon először 1988 augusztusában a pécsi bányászok sztrájkja, majd egy évre rá a mecseki uránbányászok melletti tömeges bányászdemonstráció nyomán kényszerültek az akkori kormányok tárgyalóasztalhoz ülni a bányászszakszervezet képviselőivel.
Az utóbbi évtized bányabezárásai következtében jelentősen csökkent tagságunk, de a BDSZ még ma is meghatározó az ágazati szakszervezetek sorában. A kormányzat és a munkáltatók szervezett erőként és korrekt, kiszámítható, felkészült tárgyalópartnerként tartják számon.
A BDSZ ágazati szakszervezet, tagjaink a mélyműveléses és külszíni bányászok, a bauxitbányászok, az uránbányászok, a vegyes ásványbányászat és feldolgozóipar, a kő-kavicsbányászat, a hazai szénsavtermelés és feldolgozás, a vízbányászat, valamint a bánya- és energiaipar háttérágazataiban dolgozók köréből tevődik össze. Tagjaink sorába tudhatjuk egyéb ipari munkahelyek (lakókocsi-gyártók) munkavállalóit is.
Tagságunk további meghatározó részét a fenti cégektől korábban nyugdíjba vonult több mint húszezer bányásznyugdíjas teszi ki. A kilencven bányász nyugdíjas alapszervezet összefogását, irányítását az Országos Nyugdíjas Választmány látja el.
A bányászszakszervezet gazdag szakmai múlttal és számottevő kulturális és sporthagyományokkal rendelkezik, ezért kiemelkedő feladatának tartja e hagyományok ápolását. A művelődési tevékenységet, és az egyre szélesebb körben terjedő bányász hagyományőrzéssel kapcsolatos feladatokat a BDSZ által alapított Országos Bányász Kulturális és Hagyományőrző Szövetség irányítja. A bányaipar területén két BDSZ szintű alapítvány és egy segélyezési alap működik.
A Bányász Kultúráért Alapítvány a művelődés és a kultúra területén, az intézmények kiemelt programjaihoz, az amatőr művészeti együttesek munkájához, a zenekari fesztiválok rendezéséhez nyújt segítséget, támogatást. A Bányászokért Alapítvány a bányász hagyományőrzés, az ezzel kapcsolatos rendezvények és kiadványok támogatásával, a szociális jellegű költségekhez való hozzájárulással segíti a haladó hagyományok ápolását.
A Bányászati Segélyalap alapvető célja a bányabalesetben elhunytak hozzátartozóinak megsegítése, a baleseti sérültek és szociálisan rászorultak segélyezése minden évben a Bányásznap idején. A gazdasági válság miatt létrehozott Gazdasági Válság Segélyezési alap, a nehéz helyzetbe került szakszervezeti tagokat segíti.
Tagjai vagyunk a világ egyik legnagyobb ágazati szakszervezeti szövetségének (ICEM), amely a Vegyipari-, Energiaipari-, Bányaipari és Általános Szakmák Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége, az Európai Bánya-, Vegyi és Energiaipari Szakszervezetek Szövetségnek (EMCEF). A BDSZ elnökét megválasztották az EMCEF Szociális Párbeszéd Bizottságának elnökének.
Saját tulajdonú szakszervezeti székházunk Budapesten, a VI. ker. Városligeti fasor 46-48. szám alatt található. A szakszervezet üdülőket működtet.
Van saját bányász címerünk, jelvényünk és himnuszunk. Minden év szeptemberének első vasárnapján a Bányásznapot, december 4-én pedig Szent Borbálát, a bányászok védőszentjét ünnepeljük.
A bányászokat a világban és Magyarországon is a társadalom megkülönböztetett figyelme és megbecsülése övezi.
A bányászszakszervezet hosszú fennállása alatt, ha kellett éhségsztrájkokkal, ha kellett széncsatákkal, munkaversennyel, lobbizással, szakértői tárgyalással, és ha szükséges volt, sztrájkkal, demonstrációval lépett fel a munkavállalók érdekeinek kivívása vagy védelme érdekében. Számtalan korábbi vívmány, szerzett jog ma is megilleti a bányászokat. Ezek többségét törvények, rendeletek garantálják, egy részüket pedig a bányászatban általánosan meglévő kollektív szerződésekben rögzített és kikényszeríthető megállapodások garantálják.
A bánya-erőmű vertikumokban dolgozó bányászainkat Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés védi, 1995 óta. A vertikumon kívüli szénbányászat és egyéb bányászati tevékenységet folytató cégek dolgozói érdekvédelmében létrehoztuk a Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottságot és itt is tárgyalunk egy ágazati kollektív szerződés megkötéséről. A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének központi lapja a "Bányamunkás", amely 1913 óta kitartóan szolgálja a szakszervezeti tagság és a bányász munkavállalók érdekeit.
A szakszervezet hivatalos bejegyzésére azonban csak 1918-ban került sor, amikor is a Magyar Királyi Belügyminiszter jóváhagyta a Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetségének alapszabályát.
A szakszervezet - közismert nevén - a bányászszakszervezet hivatalos elnevezése többször is változott az elmúlt évtizedek során, szerepe és küldetése azonban változatlan maradt, a bányamunkások érdekeinek védelme és képviselete. A bányászszakszervezet története során mindig példamutató egységéről, szolidaritásáról, akcióképességéről volt híres. Negyven év után Magyarországon először 1988 augusztusában a pécsi bányászok sztrájkja, majd egy évre rá a mecseki uránbányászok melletti tömeges bányászdemonstráció nyomán kényszerültek az akkori kormányok tárgyalóasztalhoz ülni a bányászszakszervezet képviselőivel.
Az utóbbi évtized bányabezárásai következtében jelentősen csökkent tagságunk, de a BDSZ még ma is meghatározó az ágazati szakszervezetek sorában. A kormányzat és a munkáltatók szervezett erőként és korrekt, kiszámítható, felkészült tárgyalópartnerként tartják számon.
A BDSZ ágazati szakszervezet, tagjaink a mélyműveléses és külszíni bányászok, a bauxitbányászok, az uránbányászok, a vegyes ásványbányászat és feldolgozóipar, a kő-kavicsbányászat, a hazai szénsavtermelés és feldolgozás, a vízbányászat, valamint a bánya- és energiaipar háttérágazataiban dolgozók köréből tevődik össze. Tagjaink sorába tudhatjuk egyéb ipari munkahelyek (lakókocsi-gyártók) munkavállalóit is.
Tagságunk további meghatározó részét a fenti cégektől korábban nyugdíjba vonult több mint húszezer bányásznyugdíjas teszi ki. A kilencven bányász nyugdíjas alapszervezet összefogását, irányítását az Országos Nyugdíjas Választmány látja el.
A bányászszakszervezet gazdag szakmai múlttal és számottevő kulturális és sporthagyományokkal rendelkezik, ezért kiemelkedő feladatának tartja e hagyományok ápolását. A művelődési tevékenységet, és az egyre szélesebb körben terjedő bányász hagyományőrzéssel kapcsolatos feladatokat a BDSZ által alapított Országos Bányász Kulturális és Hagyományőrző Szövetség irányítja. A bányaipar területén két BDSZ szintű alapítvány és egy segélyezési alap működik.
A Bányász Kultúráért Alapítvány a művelődés és a kultúra területén, az intézmények kiemelt programjaihoz, az amatőr művészeti együttesek munkájához, a zenekari fesztiválok rendezéséhez nyújt segítséget, támogatást. A Bányászokért Alapítvány a bányász hagyományőrzés, az ezzel kapcsolatos rendezvények és kiadványok támogatásával, a szociális jellegű költségekhez való hozzájárulással segíti a haladó hagyományok ápolását.
A Bányászati Segélyalap alapvető célja a bányabalesetben elhunytak hozzátartozóinak megsegítése, a baleseti sérültek és szociálisan rászorultak segélyezése minden évben a Bányásznap idején. A gazdasági válság miatt létrehozott Gazdasági Válság Segélyezési alap, a nehéz helyzetbe került szakszervezeti tagokat segíti.
Tagjai vagyunk a világ egyik legnagyobb ágazati szakszervezeti szövetségének (ICEM), amely a Vegyipari-, Energiaipari-, Bányaipari és Általános Szakmák Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége, az Európai Bánya-, Vegyi és Energiaipari Szakszervezetek Szövetségnek (EMCEF). A BDSZ elnökét megválasztották az EMCEF Szociális Párbeszéd Bizottságának elnökének.
Saját tulajdonú szakszervezeti székházunk Budapesten, a VI. ker. Városligeti fasor 46-48. szám alatt található. A szakszervezet üdülőket működtet.
Van saját bányász címerünk, jelvényünk és himnuszunk. Minden év szeptemberének első vasárnapján a Bányásznapot, december 4-én pedig Szent Borbálát, a bányászok védőszentjét ünnepeljük.
A bányászokat a világban és Magyarországon is a társadalom megkülönböztetett figyelme és megbecsülése övezi.
A bányászszakszervezet hosszú fennállása alatt, ha kellett éhségsztrájkokkal, ha kellett széncsatákkal, munkaversennyel, lobbizással, szakértői tárgyalással, és ha szükséges volt, sztrájkkal, demonstrációval lépett fel a munkavállalók érdekeinek kivívása vagy védelme érdekében. Számtalan korábbi vívmány, szerzett jog ma is megilleti a bányászokat. Ezek többségét törvények, rendeletek garantálják, egy részüket pedig a bányászatban általánosan meglévő kollektív szerződésekben rögzített és kikényszeríthető megállapodások garantálják.
A bánya-erőmű vertikumokban dolgozó bányászainkat Villamosenergia-ipari Ágazati Kollektív Szerződés védi, 1995 óta. A vertikumon kívüli szénbányászat és egyéb bányászati tevékenységet folytató cégek dolgozói érdekvédelmében létrehoztuk a Bányászati Ágazati Párbeszéd Bizottságot és itt is tárgyalunk egy ágazati kollektív szerződés megkötéséről. A Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetének központi lapja a "Bányamunkás", amely 1913 óta kitartóan szolgálja a szakszervezeti tagság és a bányász munkavállalók érdekeit.
A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete 133 éves múltra tekint vissza. Az első lépéseket 1876-ban a szabómunkások hazafias érzelmei, megmozdulásai jelentették. A magyar munkás mozgalomban mindig is jelentős szerepet játszottak a szabómunkások. A szakszervezetet először 1877. május 13-án jegyezték be a Szabósegédek Egyletének megalakulásával. 1893. május 1-jén jelent meg az első szaklap, mely összekötötte, tájékoztatta, ha kellett mozgósította a tagságot. Elődeink több mint 100 éves követelései ma is időszerűek: harc a munkaidő csökkentéséért, a béremelésért, a pihenő időkért, a tisztességes normáért.
1952. augusztus 2-án tartotta XVIII. közös kongresszusát a Textil és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete. Azonban a két szervezet csak 1956-ig dolgozott együtt. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete a XIX. Kongresszusán kivált a közös szervezetből és újraszervezte
tagságát. Ismét megjelent a Ruházati Munkás című heti lap.
A szabómunkások közül számos nagyszerű vezető került ki, melyek közül többen dolgoztak minisztériumokban, országgyűlési képviselőként, különböző igazgatói, polgármesteri helyeket töltöttek be, - büszkék vagyunk rájuk.
Nagy múlttal, több ezer főt foglalkoztató gyáraink mára szinte mindegyike bezárta kapuit. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők:
Debreceni Ruhagyár (1949 alakult), Férfi Fehérneműgyár Budapest (Fekete Tulipán 1945), Kaposvári Ruhagyár (1970 évek eleje), Május 1. Ruhagyár (1948), Páva Női Fehérnemű Gyár (1975), Salgótarjáni Ruhagyár (1960), Soproni Ruhagyár (1950), Szegedi Ruhagyár (1950) STYL Ruhagyár Szombathely (1953- egyetlen, ami még működik), Vörös Október Ruhagyár (1948), Zalaegerszegi Ruhagyár (1950).
Meg kell említeni a Mező Imre Ruhaipari Szakképző Iskolát, és a Magyar Divat Intézetet, melyek 1954-től szorosan együtt működtek szakszervezetünkkel.
A gyárbezárásokkal a női munkaerőt foglalkoztató munkahelyek ezrei szűntek meg, mellyel együtt elvesztettük szakszervezeti tagságunk nagy részét is.
Ezért döntöttek úgy a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének XXXII. Kongresszusának küldöttei, hogy szervezetünk fúzióra lép a szintén nagy múlttal rendelkező Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetével és a Textilipar Dolgozók Szakszervezetével.
1952. augusztus 2-án tartotta XVIII. közös kongresszusát a Textil és Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete. Azonban a két szervezet csak 1956-ig dolgozott együtt. A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete a XIX. Kongresszusán kivált a közös szervezetből és újraszervezte
tagságát. Ismét megjelent a Ruházati Munkás című heti lap.
A szabómunkások közül számos nagyszerű vezető került ki, melyek közül többen dolgoztak minisztériumokban, országgyűlési képviselőként, különböző igazgatói, polgármesteri helyeket töltöttek be, - büszkék vagyunk rájuk.
Nagy múlttal, több ezer főt foglalkoztató gyáraink mára szinte mindegyike bezárta kapuit. Ezek a teljesség igénye nélkül a következők:
Debreceni Ruhagyár (1949 alakult), Férfi Fehérneműgyár Budapest (Fekete Tulipán 1945), Kaposvári Ruhagyár (1970 évek eleje), Május 1. Ruhagyár (1948), Páva Női Fehérnemű Gyár (1975), Salgótarjáni Ruhagyár (1960), Soproni Ruhagyár (1950), Szegedi Ruhagyár (1950) STYL Ruhagyár Szombathely (1953- egyetlen, ami még működik), Vörös Október Ruhagyár (1948), Zalaegerszegi Ruhagyár (1950).
Meg kell említeni a Mező Imre Ruhaipari Szakképző Iskolát, és a Magyar Divat Intézetet, melyek 1954-től szorosan együtt működtek szakszervezetünkkel.
A gyárbezárásokkal a női munkaerőt foglalkoztató munkahelyek ezrei szűntek meg, mellyel együtt elvesztettük szakszervezeti tagságunk nagy részét is.
Ezért döntöttek úgy a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetének XXXII. Kongresszusának küldöttei, hogy szervezetünk fúzióra lép a szintén nagy múlttal rendelkező Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetével és a Textilipar Dolgozók Szakszervezetével.
A XIX. század társadalmi, gazdasági berendezkedésében a bécsi udvar gátolta a magyar ipar - ezen belül a textilipar - fejlődését. Ennek megfelelően a textilipar lassú fejlődésével magyarázható, hogy a textilipari munkásmozgalom is lassan alakult ki Magyarországon.
Az első textilgyári sztrájkot 1890-ben jegyezték fel, amikor az Újpesti Jutagyár munkásai a 12 órás munkanap ellen és magasabb bérért harcoltak. Jelentős sztrájk volt az Újpesti Pamutfonó és Szövőgyárban 1895-ben. Itt 1100 munkás harcolt és elérték, hogy a napi munkaidőt 11 órára szállították le, és 6-15 százalékos béremelést kaptak. A textilmunkások tehát már a szakszervezet megjelenése előtt is keményen felléptek kizsákmányolásuk ellen.
A magyarországi szakegyletek első kongresszusának idején, 1899-ben négy textilipari szakegylet működött összesen 426 taggal. A Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szövetsége 1905-ben alakult meg. 1905. május 20-a, a szakszervezet megalakulásának időpontja, fordulópontot jelentett a magyarországi textilipari munkásság történetében. A szakszervezet alapítása a paszományos szakegyletből indult ki, első elnöke ennek vezetője Schwarz Samu volt, aki 25 éven át irányította a szakszervezetet. 1906. június 7-én jelent meg a textilmunkásság első szaklapja "Textilmunkás" címmel.
Az első világháború előtti évtizedben a textilipar fejlődése gyorsabb volt az ipar általános fejlődésénél. 1898. és 1913. között a magyar textiliparban a gépek száma és a termelés értéke több mint négyszeresére, a munkások száma három és félszeresére emelkedett.
A textilipari munkások legnagyobb része akkor már nagyüzemekben dolgozott. A szakszervezet azonban nem tudta eléggé érvényesíteni a befolyását a nagyüzemi munkásságra, mely túlnyomórészt szervezetlen maradt. Sztrájkharcai általában a nyomor, az éhezés hatására törtek ki, és szervezetlenségük miatt többnyire eredménytelenek voltak.
1922-ben a textiliparban a bérharcok, kizárások, sztrájkok egész áradata indult meg. A tűrhetetlenül fokozódó drágaság, a pénz elértéktelenedése elviselhetetlenné tette a textilmunkások amúgy is nyomorúságos helyzetét. A harcok túlnyomórészt szervezetlenül indultak, az elkeseredés robbantotta ki őket. Egy részük elbukott, nagyobb részük kisebb-nagyobb béremeléssel végződött. A textilipar ezalatt rohamosan fejlődött, 1925-ben már 35000 munkást foglalkoztatott. 1925-26-ban az infláció megszűnésével, az árak stabilizálásával egyidejűleg csökkent a textilipari sztrájkharcok száma, s megváltozott jellegük is.
A második világháború kitörése nehéz helyzetbe hozta a magyar textilipart. Máról holnapra megszűnt, vagy erősen csökkent a legtöbb nyersanyag behozatala, helyettük pótanyagokat és papírt használtak. Fokozódott a munkásmozgalomra nehezedő terror, megszüntették a 8 órás munkanapot, a minimális bérek időnkénti emelése messze elmaradt az árak emelése mögött. Az üzemek racionalizálása, az új vezetők megjelenése, a pótanyagok bevezetése nagy megterhelést jelentett a munkásoknak. A munkabér és munkaidő rendeletet a munkáltatók igyekeztek kijátszani, néha 13-14 órát dolgoztattak fiatal lányokkal, asszonyokkal.
A második világháborút követően jelentős átalakuláson ment keresztül a textilipar, melynek eredményeként rendkívüli mértékben növekedett az iparág, a foglalkoztatottság. Több ezres nagyvállalatok jöttek létre, s a szakszervezeti taglétszám is százezres nagyságrendű volt.
A rendszerváltást követően az ország társadalmi, gazdasági átalakulása közepette a textilipar helyzete is ellentmondásosan alakult. A keleti piac megszűnése, a fejlett országokban ható recesszió, a belföldi fizetőképes kereslet csökkenése, a gazdaság szervezeti átalakulásával együtt járó tulajdonreform, a privatizáció a textilipart is jelentősen átalakította. A rendszerváltás óta a gazdálkodó szervezetek száma, nagysága és struktúrája lényegesen megváltozott, melynek következtében drasztikusan csökkent a munkahelyek és a foglalkoztatottak száma, így a szakszervezeti taglétszám is.
A textilesek szakszervezete - a hosszú évtizedek alatt - sokféle nehézséggel kényszerült megküzdeni. Évszázados gondja a textiliparnak az igen alacsony bérezés. A nehézségek azonban mindez idáig nem tudták legyőzni a szakszervezetet, amely a legkritikusabb időkben is képes volt talpon maradni és megújulni úgy, hogy tovább vitte mind azt, ami eleink munkájából vállalható.
Be kellett azonban látnunk - s a távoli és közeli múlt is ezt támasztja alá -, hogy a szakszervezeti munka hatékonyságát, az ágazati célok megvalósítását csak jól szervezett és jól működő tevékenységgel lehet biztosítani. Ezt felismerve döntött úgy a TDSZ XXXI. Kongresszusa, hogy a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetével, valamint a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetével fúzióra lépve a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetében egyesülő szakszervezetekkel egymást erősítve folytatja tevékenységét.
Remélhetőleg ezzel a rövid bemutatkozással sikerült felkelteni szakszervezetünk, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete iránt az érdeklődésedet. Ha úgy döntesz, hogy belépsz hozzánk, a tagunk, a társunk leszel, jelentkezz! Nevedet és elérhetőségedet küld el az e-mail címünkre, vagy a BDSZ levelezési címére (1068 Budapest, Városligeti fasor 46-48.) Mi várunk, és segítünk Neked. A BDSZ tagsága együttesen már sok eredményt elért.
Az első textilgyári sztrájkot 1890-ben jegyezték fel, amikor az Újpesti Jutagyár munkásai a 12 órás munkanap ellen és magasabb bérért harcoltak. Jelentős sztrájk volt az Újpesti Pamutfonó és Szövőgyárban 1895-ben. Itt 1100 munkás harcolt és elérték, hogy a napi munkaidőt 11 órára szállították le, és 6-15 százalékos béremelést kaptak. A textilmunkások tehát már a szakszervezet megjelenése előtt is keményen felléptek kizsákmányolásuk ellen.
A magyarországi szakegyletek első kongresszusának idején, 1899-ben négy textilipari szakegylet működött összesen 426 taggal. A Magyarországi Textilipari Munkások és Munkásnők Szövetsége 1905-ben alakult meg. 1905. május 20-a, a szakszervezet megalakulásának időpontja, fordulópontot jelentett a magyarországi textilipari munkásság történetében. A szakszervezet alapítása a paszományos szakegyletből indult ki, első elnöke ennek vezetője Schwarz Samu volt, aki 25 éven át irányította a szakszervezetet. 1906. június 7-én jelent meg a textilmunkásság első szaklapja "Textilmunkás" címmel.
Az első világháború előtti évtizedben a textilipar fejlődése gyorsabb volt az ipar általános fejlődésénél. 1898. és 1913. között a magyar textiliparban a gépek száma és a termelés értéke több mint négyszeresére, a munkások száma három és félszeresére emelkedett.
A textilipari munkások legnagyobb része akkor már nagyüzemekben dolgozott. A szakszervezet azonban nem tudta eléggé érvényesíteni a befolyását a nagyüzemi munkásságra, mely túlnyomórészt szervezetlen maradt. Sztrájkharcai általában a nyomor, az éhezés hatására törtek ki, és szervezetlenségük miatt többnyire eredménytelenek voltak.
1922-ben a textiliparban a bérharcok, kizárások, sztrájkok egész áradata indult meg. A tűrhetetlenül fokozódó drágaság, a pénz elértéktelenedése elviselhetetlenné tette a textilmunkások amúgy is nyomorúságos helyzetét. A harcok túlnyomórészt szervezetlenül indultak, az elkeseredés robbantotta ki őket. Egy részük elbukott, nagyobb részük kisebb-nagyobb béremeléssel végződött. A textilipar ezalatt rohamosan fejlődött, 1925-ben már 35000 munkást foglalkoztatott. 1925-26-ban az infláció megszűnésével, az árak stabilizálásával egyidejűleg csökkent a textilipari sztrájkharcok száma, s megváltozott jellegük is.
A második világháború kitörése nehéz helyzetbe hozta a magyar textilipart. Máról holnapra megszűnt, vagy erősen csökkent a legtöbb nyersanyag behozatala, helyettük pótanyagokat és papírt használtak. Fokozódott a munkásmozgalomra nehezedő terror, megszüntették a 8 órás munkanapot, a minimális bérek időnkénti emelése messze elmaradt az árak emelése mögött. Az üzemek racionalizálása, az új vezetők megjelenése, a pótanyagok bevezetése nagy megterhelést jelentett a munkásoknak. A munkabér és munkaidő rendeletet a munkáltatók igyekeztek kijátszani, néha 13-14 órát dolgoztattak fiatal lányokkal, asszonyokkal.
A második világháborút követően jelentős átalakuláson ment keresztül a textilipar, melynek eredményeként rendkívüli mértékben növekedett az iparág, a foglalkoztatottság. Több ezres nagyvállalatok jöttek létre, s a szakszervezeti taglétszám is százezres nagyságrendű volt.
A rendszerváltást követően az ország társadalmi, gazdasági átalakulása közepette a textilipar helyzete is ellentmondásosan alakult. A keleti piac megszűnése, a fejlett országokban ható recesszió, a belföldi fizetőképes kereslet csökkenése, a gazdaság szervezeti átalakulásával együtt járó tulajdonreform, a privatizáció a textilipart is jelentősen átalakította. A rendszerváltás óta a gazdálkodó szervezetek száma, nagysága és struktúrája lényegesen megváltozott, melynek következtében drasztikusan csökkent a munkahelyek és a foglalkoztatottak száma, így a szakszervezeti taglétszám is.
A textilesek szakszervezete - a hosszú évtizedek alatt - sokféle nehézséggel kényszerült megküzdeni. Évszázados gondja a textiliparnak az igen alacsony bérezés. A nehézségek azonban mindez idáig nem tudták legyőzni a szakszervezetet, amely a legkritikusabb időkben is képes volt talpon maradni és megújulni úgy, hogy tovább vitte mind azt, ami eleink munkájából vállalható.
Be kellett azonban látnunk - s a távoli és közeli múlt is ezt támasztja alá -, hogy a szakszervezeti munka hatékonyságát, az ágazati célok megvalósítását csak jól szervezett és jól működő tevékenységgel lehet biztosítani. Ezt felismerve döntött úgy a TDSZ XXXI. Kongresszusa, hogy a Bánya- és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetével, valamint a Ruházatipari Dolgozók Szakszervezetével fúzióra lépve a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezetében egyesülő szakszervezetekkel egymást erősítve folytatja tevékenységét.
Remélhetőleg ezzel a rövid bemutatkozással sikerült felkelteni szakszervezetünk, a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete iránt az érdeklődésedet. Ha úgy döntesz, hogy belépsz hozzánk, a tagunk, a társunk leszel, jelentkezz! Nevedet és elérhetőségedet küld el az e-mail címünkre, vagy a BDSZ levelezési címére (1068 Budapest, Városligeti fasor 46-48.) Mi várunk, és segítünk Neked. A BDSZ tagsága együttesen már sok eredményt elért.
Bemutatkozik
a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete
a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete
A BÁNYÁSZSZAKSZERVEZET
RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE
TEXTILIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE